Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A ,,tiszta föld"-ek, és más világok.

 

A ‘tiszta föld’ gyakran olyan ‘helyet’ jelent, ahol a Dharmáról szóló tanítások megértésére minden lehetőség adott, emiatt a megvilágosodás is könnyen elérhető. Sok esetben ezt a ‘hely’-et inkább az elme egyfajta állapotának gondolják, mintsem konkrét fizikai helynek. Ha mégis fizikai helyként értelmezik, akkor sem lehet tudni, hogy elválasztható-e a földi világtól.

A ‘tiszta földek’-kel kapcsolatosan többféle értelmezések keletkeztek. Például a Vimalakírti Szútra (i.u. 1. század körül írták Indiában) azt tanítja, hogy a megvilágosodott lények a világ alapvető tisztaságát észlelik, és ezért ők tisztaságban tartózkodnak – egy ‘tiszta földön’. Míg azok a lények, akiknek az elméje kusza, zavaros a szennyeződésektől, egy szennyezett világot észlelnek.

Mások úgy vélekedtek a ‘tiszta földek’-ről, hogy inkább létbirodalmak, bár ezek a birodalmak nem választhatóak el a szamszárától. Idővel a mahájána tanításokban a ‘tiszta földek’-nek egyfajta misztikus kozmológiái alakultak ki, és minden egyes ‘tiszta föld’-höz egy meghatározott Buddha tartozott. (az öt meditációs buddháról ITT írtunk)


A Tiszta Föld iskola, amelyik az 5. században alakult ki Kínában, azt a gondolatot hirdette, hogy ezen Buddhák némelyike eljuttathat nem megvilágosodott lényeket is az ő ‘tiszta föld’-jére. És azon a tiszta földön a megvilágosodás könnyen elérhetővé válik. Azonban azok a lények, akik nem érik el a megvilágosodást, végül máshol, a hat létbirodalmak valamelyikében születnek újra.

 

Szukhávatí, a nyugati Tiszta Föld

Szukhávatí, ‘az üdvösség birodalma’, és Amitábha Buddha irányítja. Amikor buddhisták úgy általában ‘A tiszta föld’-ről beszélnek, akkor a legtöbbször Szukhávatíra gondolnak.

A Kínában kialakult Tiszta Föld iskola központi gondolata az Amitábha iránti odaadás és a hit Amitábha erejében, amely eljuttatja a hívőt Szukhávatíba.

A Tiszta Föld iskola szútrái Szukhávatít egy lágy fényű, virágillatú, madárcsicsergéssel teli helynek írják le. A fák ékszerekkel és arany csengőkkel díszítettek. Amitábha kísérője Avalókitésvara és Mahásthámaprápta bódhiszattva, akik lótusztrónjaikon ülve felügyelnek mindent.


Abhiratí, a keleti Tiszta Föld

Abhiratí, ‘az élvezet birodalma’, úgy tartják, hogy az összes tiszta föld közül ez a legtisztább. Aksóbhja Buddha uralja. Régen nagy hagyománya volt az Aksóbhja iránti odaadásnak, hogy segítségével a hívő Abhiratíban születhessen újra, de az utóbbi századokban ezt a hagyományt elhalványította a Gyógyító Buddha iránti odaadás.

 

Vaidúryanirbhása, a másik keleti Tiszta Föld

Vaidúryanirbhása név jelentése: ‘tiszta lazúrkő’. Ezt a tiszta földet a Gyógyító Buddha uralja, Bhaisajyaguru, akit gyakran ábrázolnak az ikonográfiában egy lazúrkő orvosságos edénnyel. (a Gyógyító Buddháról ITT írtunk egy bejegyzést)

 

Emellett még létezik a déli Tiszta Föld, Srimat, amit Ratnaszambhava Buddha ural,

és az északi Tiszta Föld, Prakuta, amit Amóghasziddhi Buddha ural,

de ezek messze nem olyan jelentősek, mint a fent említett másik három ‘tiszta föld’.

Forrás: http://www.buddhapest.hu/2014/07/tiszta-foldek-buddhizmusban.html

 

 

 

A földi, emberi bódhiszattvák mellett égiek is léteznek, akik földöntúli képességeikkel és erőikkel a földi lényeket segítik. Az égi bódhiszattvák a legkülönbözőbb eszmék, tulajdonságok, képességek, erők megszemélyesítései, mindegyiküknek saját működési területe van, általában a nevük is erre utal. Az égi bódhiszattvákhoz oda lehet fordulni, segítségüket, védelmüket lehet kérni, erejüket meg lehet idézni. Megszólításuk és alakjuk vizualizációja révén megnyílik a kapu szellemi védelmükhöz és befolyásukhoz.

 

A történeti Buddha önmagát „útmutatónak” nevezte, és az út végigjárását a törekvő saját erőfeszítéseire bízta; a földöntúli bódhiszattvák és buddhák azonban az útkereső minden lépését támogató vezetők. A buddhák így tulajdonképpen együttérző, gondoskodó atyai bódhiszattvák.

 

Az ős-buddha meditációban, emanáció útján a megvilágosodott tudat öt különböző aspektusát hozta létre, ahogyan Nyugaton ismerik, az öt dhjáni-buddhát (Vairócsana, Amitábha, Aksóbhja, Ratnaszambhava, Amóghasziddhi).

 

 

https://amegoldas.eoldal.hu/cikkek/devak.html

 

A buddhista világképben számtalan naprendszer és tejútrendszer létezik, amelyekben ugyanúgy vannak csillagok, bolygók, földek, holdak és napok, mint nálunk.

 

Az elképzelések szerint az univerzum középpontjában a világokat tartó Méru vagy Szuméru hegy áll, amely körül tengerek és azokon szárazföldek, kontinensek helyezkednek el.

 

 A négy égtáj irányainak megfelelően négy fő kontinens van; keleten a Púrvavidéha, délen a Dzsambudvípa, nyugaton a Gódáníja és északon az Uttarakuru.

 

A mahájána tanokban minden égtájnak megvannak a saját buddhái és a buddhák Tiszta Földjei.

 

- A tengerek szintje alatt a vágyak világa (kámalóka),

- a tengerek szintjén a formák világa (rúpalóka),

- a tengerek szintje fölött pedig a formanélküliség világa (arúpalóka) helyezkedik el.

 

A vágyak világa hat további világból áll, a poklok, az éhező szellemek, az állatok, az emberek, a titánok és az istenek világából.

 

- A formák világa csak a meditáció első négy fokával ismerhető meg, és a Brahmá-világok magasabb rendű istenségei lakják,

- míg a formanélküliség világa a meditáció négy felsőbb szintjén tapasztalható meg, ahol a végtelen tér és a végtelen tudat szférái vannak.

 

Mindezek alapján a mahájána a lények tíz világát vagy fokozatát különbözteti meg, a poklok (naraka), az éhező szellemek (préta), az állatok (tirjagjónigata), a titánok (aszura), az emberek (manusja), az istenek (déva), a tanulók (srávaka), az önmagukban megvilágosodók (pratjékabuddha), a megvilágosodás lényegűek (bódhiszattva) és végül a felébredett (buddha) lények szintjét.

 

 

 

A világok rendje a buddhizmusban korántsem csupán mitikus kozmológia, hanem egyetemes energiák, elvek, illetve pszichikai képességek, funkciók és az emberi testet behálózó energiacsatornák szimbolikus megjelenítései.

A világ közepén álló Méru hegy a test középvonalán található fő energiacsatorna (avadhúti) jelképe, amelyen meditációval fölfelé haladva egyre magasabb rendű képességekhez vagy világokhoz, végül pedig a nirvánába lehet eljutni.

 

Ahogy a világok különböző szintjei a pszichikai képességek síkjainak felelnek meg, úgy az egyes világok lényei, démonai, istenei, bódhiszattvái és buddhái sem mások, mint a szellemi utat járó saját belső erőinek megjelenített formái.

 

Ezeknek képeken, szobrokon történő ábrázolásai csak az egyszerűbb hívő számára jelentenek valóban földöntúli lényeket; a meditáló számára azonban az ábrázolások által szimbolizált erők megidézésének eszközei.

 

A mikrokozmosz és a makrokozmosz egységét, egy-egy energiakört olykor diagramok (mandala) is megjelenítik. Tulajdonképpen ilyen mandalának számít a sztúpa is. Az egyes energiakörökbe történő belépés megteremti a kapcsolatot az összes e körbe tartozó erővel és képességgel. Ezt a belépést beavatásnak (abhiséka) hívják, ami a buddhaság felé vezető utat lerövidítheti.

 

Forrás: http://www.tarrdaniel.com/documents/Mahayana/lotusz_szutra.html

 

 

Dévák

Az ősi védikus irodalom telis-tele van a világegyetemben élő, különféle emberszerű lényekről, más és más méretű és formájú repülő szerkezetekről, hihetetlen űrhajókról, kozmikus városokról szóló történetekkel.

A /Véda/ ,,tudás”.  A Védák négy nagy könyvre oszlanak, melyek a következők: a */Rig Véda, Jadzsur Véda, Száma Véda, és Atharva Véda./*

A védikus irodalom szerint az „Istenemberek” hozták a szanszkritot a Földre.

Dr. A. V. Krishna Murty, a Bangalore-i Indiai Tudományos Intézet repüléstan professzora szerint valószínűsíthető, hogy az ősi szanszkrit szövegek hiteles/megtörtént eseményeket örökítenek meg. A professzor a következőt mondja:
 
„Igaz, hogy az ősi indiai Védák és más szövegek az repüléstanról,
űrhajókról, repülő szerkezetekről, és még űrhajósokról is mesélnek.
A szanszkrit nyelvű szövegek meggyőztek engem arról, hogy az ókori
Indiában ismerték a gépek építésének titkát, s hogy azokat más
planétákról származó űrhajókról mintázták.”


Az ókori indiai kultúra szerint nem csupán lehetőség kínálkozott más világokba tett utazásokra,
hanem ez egy nagyon is reális dolognak számított.
Ez magába foglalhatta a más csillagrendszerekbe tett utazást,
a magasabb dimenziókba vagy akár
a távolabbi csillagrendszerek magasabb dimenzióiba tett utakat is.


A hindu mitológia azt állítja, hogy az ősi időkben égi lények érkeztek a Földre.
Ők az emberek között éltek és sokfajta repülő szerkezeteket alkalmazva közlekedtek.

 

*Magukról az emberekről pedig úgy tartják, hogy a Déváknak – a Ragyogóknak – nevezett fajnak a leszármazottjai.*

A Ragyogók a világ minden táján fellelhetők.


A dévák a buddhizmusban nem emberi lények, akik rendkívüli képességekkel bírnak,
hosszabb ideig élnek és általánosságban boldogabban, mint az emberek.
Azonban a buddhista hagyományban egyikőjüket sem üdvözítik istenként.


*A dévák*, mivel a buddhista kozmológia szerint más létsíkon élnek,
jellemzően láthatatlanok az emberi szem számára.
Úgy tartják, hogy a „látó” emberek képesek tapasztalni a dévák jelenlétét.
A “halló” emberek hallhatják a dévák hangját, amely szintén egy nem hétköznapi képesség.


A legtöbb déva képes megtévesztő formát ölteni,
így meg tudnak jelenni alacsonyabb létbirodalmak lakói számára.
Ugyanezt kell tenniük a magasabb és az alacsonyabb birodalmak déváinak is, ha egymással szeretnének találkozni.


A déváknak nincs szükségük az emberekhez hasonló táplálkozásra.
Bár az alacsonyabb szinten lévő dévák esznek és isznak,
a magasabb szinten lévőknek belső fényességük által ragyognak.


A dévák hatalmas távolságokat tudnak megtenni rövid idő alatt és repülni is képesek –
bár az alsóbb birodalmak déváinak ehhez néha varázs eszközre is szükségük van,
mint például a repülő szekerek.


Ösztönös tudásuk van a kozmikus mintákról, viszonyokról és összehangoltságról.
Nem olyan alakjuk, formájuk van, mint ahogy azt mi a fizikai világban ismerjük.

Az ő asztrális birodalmukban, ők a kozmikus tudatosság nyitott, folyékony örvényei.


Amikor az emberek képesek érzékelni őket, gyakran olyan alakot öltenek, melyet az emberi elméből olvasnak ki.
Ezért mi többé-kevésbé emberi formában látjuk őket, de a lényegükben energiaörvények.
Rendelkeznek emlékezettel és a múlt tapasztalataiból tanulnak.


Tudatában vannak annak a mezőnek az archetípusaival, amin éppen dolgoznak.
Reagálnak és tökéletesítik munkájukat azokhoz az életformákhoz, melyekkel aktuálisan foglalkoznak.
Egyedül a saját munkaterületük érdekli őket. Például egy Déva, mely a tölgyfákkal foglalkozik,
őt csak a tölgyfák növekedése érdekli, a tájkép Déváját csak az adott terület életformái érdeklik,
a gyógyító Déva csak gyógyító energiákkal foglalkozik.
Ezáltal felesleges is megkérdezni egy tölgy Dévát, hogyan kell az emberi testet gyógyítani.
A Dévák csak a saját területről rendelkeznek tudással.

Kölcsönös előnyökkel jár, ha a Dévákkal dolgozunk.
A Dévák tapasztalatot nyernek a fókuszált tudatosságból és cselekvésből,
az emberek pedig megtanulják átadni magukat a Déva tudatosság csendjének és érzékenységének a kozmikus befolyásokra.
A Dévák mindig szívesen segítenek az embereknek.

Forrás: http://www.vilagok.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=181:hogyan-jottek-letre-a-devak-azt-mondjak-mikor-a-fold&Itemid=581

 

Dévák fajtái:

A déva kifejezés lények egy osztályát jelöli a születési körforgás hatos ösvényén.
Ezek egészen eltérő lények is lehetnek, amelyeket az életeik során begyűjtött érdemeik szerint rangsorolni lehet.
Az alacsonyabb osztályban lévő dévák természete jobban hasonlít az emberekére,
mint a magasabb osztályokban élő déváké.


A dévák háromfajta osztályba kerülhetnek attól függően,
hogy az univerzum mely birodalmába (dhátu) születtek:

1. Az Árúpjadhátu déváinak nincs fizikai formája és elhelyezkedése és ők az alak nélküli dolgokon való meditációban élnek.
Ezt haladó meditációs szinttel érték el egy előző életben.
Ők semmilyen kapcsolatban nem állnak az univerzum többi lényével.

2. A Rúpadhátu déváknak van fizikai formája, de nincs nemük és szenvedély-mentesek.
Számtalan „mennyországban” vagy déva-világban élnek, amelyek a Föld felett rétegekben rakódnak egymásra.

Ezeket öt fő csoportra lehet osztani:

  * *Suddhávásza*: az itteni dévák az Anágámik újjászületései,
         azoké a gyakorlóké, akik már majdnem elérték az arhat szintet).
         Ők a  buddhizmus védelmezői a Földön.
         Ezek közül a legmagasabb világot úgy nevezik, hogy Akanistha.

  * *Brhatphala*: az itteni dévák a negyedikdhjána nyugalmi tudatszintjét érték el
         korábbi életükben és ezen a tudatszinten  maradnak.

  * *Subhakrtszna*: az itteni dévák a harmadik dhjána boldogságában időznek.

  * *Ábhászvara*: az itteni dévák a második dhjána boldogságában időznek.

  * *Brahmá*: az itteni dévák (vagy egyszerűen brahmák) az első dhjána
         boldogságában időznek. A többi dévánál őket jobban érdekli az
         alattuk lévő világ, amelybe olykor tanácsadással be is avatkoznak.

 
A fenti déva-világok mindegyike több szintre van felosztva,
de az egy csoporton belüli dévák képesek egymással kommunikálni.

Az alacsonyabb szintek csoportjainak még sejtése sincs a felsőbb csoportok létezéséről.
Emiatt egyes brahmák olyan büszkévé váltak, hogy azt képzelték magukról,
hogy ők alkották az alattuk lévő világokat –
ugyanis ők hamarabb keletkeztek, mint azok a világok.


3. A *Kámadhátu* dévái hasonlítanak az emberekhez, azonban nagyobbak.
Hasonló életet élnek az emberekhez,
bár hosszabb ideig élnek és általánosság szerint elégedettebbek is.
Néha igen elmerülnek az örömszerzésekben.
Erre a birodalomra gyakorolja legnagyobb hatását a démon, Mára.


Kámadhátu magasabb szintjein négy lebegő mennyország van,
Amelyek függetlenek az alacsonyabb világok viszályaitól.

Ez a négy birodalom a következő:
  * *Parinirmita-vasavartin*: luxusban élő dévák, ide tartozik Mára is;
  * *Nirmánarati*
  * *Tusita*: köztük a jövőbeli Maitréja (őket nevezik „elégedett déváknak” is);
* *Jáma*(vagy az „órák dévái”)


A Kámadhátu alacsonyabb szintjein élő dévák az univerzum közepén lévő Meru-hegy különböző részén élnek.
Ők még szenvedélyesebbek, mint a magasabb szintű dévák, és nem csak élvezik az életet, hanem harcolnak és
viszálykodnak is.

Ezek a világok:

  * *Trájasztrimsa*: a Meru-hegy csúcsán élnek az olimposzi istenekhez
                                hasonlóan (más néven ők a “33 dévái”). Uralkodójuk: Sakra.
  * *Csáturmahárádzsikakájika*: köztük a föld négy sarkát őrző királyokkal.
                                                        Legfőbb királyuk: Vaisravana.
                                                        Félisteneik között vannak kumbhándák, gandharvák, nágák, jaksák, és garudák.

 

Források: https://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%A9va_%28buddhizmus%29
http://www.messagetoeagle.com/articles1/vediclitteratureetvisitations.php#.VcTUt_ntmk
http://www.messagetoeagle.com/articles1/vediclitteratureetvisitations.php#.VcTUt_ntmko>o Fordította és szerkesztette: Száraz György
Forrás: http://boldognapot.hu/blog/a-lebilincselo-vedikus-irodalom-megismertet-az-osi-foldonkivuliek-latogatasaival-es-identitasaval

 

 

Dévák (Buddhizmus)
Célszerű a buddhizmust “nem teista” vallásnak tekinteni – ami azt jelenti, hogy ha meg is jelennek benne az istenek, nem a bennük való hit határozza meg a vallás lényegét.
Tény, hogy már a buddhizmus korai irataiban feltűnnek olyan isten-szerű lények, amelyeket déváknak neveznek. Emellett a vadzsrajána buddhizmus ezoterikus gyakorlataiban is használja a tantrikus istenségeket (a tantrikus istenségekkel való azonosulásról már írtunk).

Ugyanakkor az is tény, hogy a buddhizmus egyik iskolája, a Tiszta Föld iskola követői Amitábha Buddhában hisznek, őt idézik meg és őbenne bíznak, hogy majd eljuttatja őket a nyugati Tiszta Földre, Szukhávatíra. (Az öt meditációs (dhjáni) buddháról, köztük Amitábha Buddháról ITT olvasható bejegyzés, és hogy mik azok a Tiszta Földek, arról ITT írtunk)

Kiket nevezünk isteneknek?
Legelőször is kezdjük a politeizmus, a többistenhit isteneivel. A világ vallásaiban ezeket is többféleképpen értelmezik. A legelterjedtebb felfogás az, hogy az istenek természetfölötti lények, valamilyen dolognak, jelenségnek a képviselői (föld istene, ég istene, szél, nap, hajnal, éjszaka, álom, győzelem, bosszúállás, szerelem, stb. istene). Ők azok, akik beleszólhatnak az időjárásba vagy éppen valamiben győzelemre segíthetnek. Jó példái ennek az értelmezésnek az ókori görög és római istenek és istennők. De idetartoznak az ókori egyiptomi, babiloni, germán vagy az óindiai, óiráni istenségek is.
A vallás ebben az esetben leginkább azt jelenti, hogy az emberek különböző szertartások, rituálék során megpróbálják elnyerni az istenek jóindulatát. Ha az összes ilyen szertartást kitörölnénk belőlük, akkor maga a vallás sem létezne.

Ezzel szemben a buddhizmusban megjelenő dévákat a legtöbb esetben olyan lényekként ábrázolják, akik a számos létbirodalom egyikében laknak, amelyik teljesen elkülönül az emberi birodalomtól. Így semmilyen szerepet nem játszanak az emberek életében. Ezért nincs értelme a hozzájuk való imádkozásnak, még akkor sem, ha valaki hisz bennük, mert a dévák nem tesznek semmit sem az érdekünkben. (a buddhista kozmológiáról, a különféle létbirodalmakról, a lét kerekéről (bhavacsakra) ITT írtunk)
Akár léteznek dévák, akár nem, nincsenek hatással a buddhista gyakorlásra. Bár szólnak különböző allegorikus történetek dévákról, de lehet valaki teljes mértékben elkötelezett buddhista anélkül, hogy bármilyen formában is hinne bennük vagy gondolna rájuk.
Ez lényeges különbség a politeista vallások istenei és a buddhizmusban lévő dévák között.

A tantrikus istenségek
És most néhány szót a tantrikus istenségekről. A buddhizmusban a tantra különféle rituálék, szimbólumok és jógagyakorlatok használata abból a célból, hogy képessé tegye a gyakorlót a megvilágosodás elérésére. A buddhista tantra legismertebb gyakorlata, hogy egy meghatározott istenségként képzeljük el magunkat. Tehát ebben az esetben az istenségek inkább archetípusok, semmint természetfölötti lények. (tantráról és tantrikus istenségekről több bejegyzés is olvasható, a legjobb talán ezzel kezden
http://www.buddhapest.hu/search/label/d%C3%A9v%C3%A1k

 


Dévák (hinduizmus)
A déva (szanszkrit: devá) jelentése "mennyei, isteni". A hinduizmusban a létezés hierarchiájában Ísvara (Isten) alatt (a keresztény kozmológiához hasonlóan) olyan létfokozatok vannak, amelyek Istennél alacsonyabb, de az embernél pillanatnyilag magasabb fejlődési fokon állnak.
Ezeket nevezi a hindu bölcselet déváknak, szó szerinti fordításban: ,,fénylő lényeknek”, utalva arra, hogy nincs fizikai, csak fénytestük.

A dévák nem istenek, nem önálló istenségek, noha gyakran a Föld (mikrokozmosz) egy-egy funkciójáért felelősek.
A mitológiai dévák gyakran rokonságban állnak Ísvara hármasságának (trimúrti) valamely megnyilvánulásával, sőt gyakran egymással is, amely jelképesen, fejlett eredetüket és a kozmikus hierarchiában elfoglalt helyzetüket jelenti, de szimbolizálja azt is, hogy a dévák az emberhez közelebb álló létformája nem zárja ki a hibák elkövetését sem.
Az alacsonyabb rendűek a rúpa-dévák, a magasabb rendűek az arúpa-dévák. A nyugati (ábrahámi) vallások e lényeket nevezik angyaloknak. A hindu panteonban leplezetlenül emberszerű (antropomorf) külső és belső jegyekkel jelennek meg, de gyakran magukénak tudhatnak olyan képességeket is, amelyek nem kizárólag isteniek, és amelyeket az ember csak később, fejlődésének egy időben távoli szakaszában nyer majd el.

A védikus vallásban még elsősorban az istenek egy bizonyos csoportját nevezik déváknak; a védák szövegeiben már elkezdődik az általánosodás, de gyakran még elkülönítik a dévákat az aszúráktól és más csoportoktól is.

A hinduizmusban a dévákról nem lényeges tudni, honnan származnak.
Lehetséges, hogy eredendően egy magasabb szintet képviselnek, de az sem kizárt, hogy valamikor ők is az emberek szintjén éltek, és a folyamatos, fokozatos fejlődéssel váltak "emberfelettivé".

Az ind mitológia a dévákat mint fejlett, tökéletes, megvilágosult, önmagára ébredt embereket írja le, akik néha hibáznak is és gyakran tévednek. Ennek szimbóluma egyszerű: az embernek szüksége van a "magasabb világok" megismerésére, amelyhez a dévák világa nyújthat legkönnyebben érthető, legemberközelibb példát. Csak emberi vonásokkal felruházott lények figyelmeztethetik az embert legfontosabb kötelességére, az önmegismerés, önfelismerés elodázhatatlan feladatára.

Hivatkozások
http://jeindia.hu/index.php/glossary/d%C3%A9va
Kozma András: A hindu istenalakok szimbólumai, 2001, Saxum Kiadó

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%A9va_%28hinduizmus%29

 

 

Kapcsolatteremtés a Felsőbb Énnel, Kapcsolatteremtő gyógyítás… A felsőbb énnel, és felsőbb lényekkel való kapcsolatról és kapcsolatfelvételről.

…Az itteni részünk nagyon lecsökkentett rezgésen működik, hogy igazodjon a 3D rezgéseihez, de folyamatos a „kapcsolat”, és ez fokozatosan emelkedő rezgésű átmenetel van megoldva, akár dimenziókon át. Természetesen a legmagasabb rezgésű részünk látja át legjobban a történéseket, okokat, és sugallja az ”alsó” részének a teendőket, információkat, és beszéli meg kísérőinkkel a teendőket, egyezik bele, vagy utasítja el jelenlétüket. Mivel ez a kapcsolat nem két különálló lény között létezik, természetesen más megközelítéssel kell hozzáállni, „beszélni” vele.

Éppen ezért másoknak könnyebb a mi felsőbb énünkkel „beszélni”. Kellő tudatossági szint elérésével és fejlődéssel nem kell már mások közvetítése, de ez egy folyamat, ami lehet rövidebb-hosszabb, ez teljesen egyéni. Azt is célszerű elfogadni, hogy földi emberi tudatunk képes csak egy bizonyos szintig képes értelmezni, elfogadni, felfogni információkat. A lélek „fejlettsége”, tudatosságra képessége nemcsak az inkarnációkon át megtett úton, tapasztalatokon múlik, hanem az alap, az isteni szikra belső indíttatásától is, ezért oly különbözőek az emberek hasonló, vagy azonos tapasztalatok megszerzése után is. Ám ez tesz minket egyedivé, megismételhetetlenné.

Ami meghatároz mindenkit, hogy mit tesz vagy nem tesz, a szeretet vezérli-e vagy sem.

A más nem földi lényekkel való kommunikáció a telepátia kategóriája, ami valamilyen szinten emberek között is működik, főleg, ha nagyon kötődik valaki egy másik emberhez erre tipikus példa a szerelem. Egymás gondolatát találjuk ki, vagy szülő gyermek kapcsolat, főleg az anyáknál. A föld túlsó oldaláról megérzik, ha csemetéjükkel baj van.

Ennél többet e dimenzió nem támogat, ez az egyik sajátja.

Ám magasabb rezgésű lényekkel éppen az ő oldaluk miatt már könnyebben lehetséges. Az ő energiájuk, rezgésük rásegít erre. …

Forrás és a teljes cikk: http://onmegvalositas.hu/program/kapcsolatteremtes_felsobb_ennel_kapcsolatteremto_gyogyitas%E2%80%A6